4.Rész

4.Rész

  Reggel kicsit nyúzottan keltem. Fejem ahogy felemeltem ugyan úgy esett vissza a tollakkal gyömöszölt párnára. Torkomat mintha kés vágta volna fel, úgy hasított belém a fájdalom miközben nyeltem egyet. Fáztam, de egyben melegem is volt. Persze ez már elárult mindent. Megbetegedtem.
- Hannah, keljél suli van. Nyugi holnap már nem kell menned mert péntek van. - nyitott be boldogan apa. - Olyan sápadtnak tűnsz! Valami baj van? - kérdezte és leült mellém az ágyra.
- Fáj a torkom, és szerintem lázam is van. - mondta rekedtesen mely a betegség miatt van. Apa kezét egyből homlokomra tette.

- Hát az biztos, hogy forró a fejed. Várjál mindjárt hozok lázmérőt. - mondta és kisietett szobámból s pár percre rá meg is érkezett a kezében lévő fehér izével. Honom alá tettem és míg vártunk, hogy csipogjon addig apa elkezdte nézni az egyik füzetemet. Ő mindig is olyan keveset beszélő volt mint ahogy én. Minden nap váltunk pár szót és annyi elég is volt nekünk.
A csöndet az a bizonyos hang zavarta meg amely mutatta lázas-e az ember vagy sem. Apa kezébe adtam aki összeszorította ajkát és rázni kezdte fejét.
- 40 fokos lázad van. Ma biztos nemmész iskolába de azért majd menj el az orvoshoz. - mosolygott és ment volna ki de én utána szóltam.
- Apa, felhoznál nekem egy bögre teát? - kérdeztem mire elmosolyodott és egy aprót bólintott. Kilépett a szobámból maga után becsukva az ajtót. Kinéztem az ablakon s megláttam, hogy a nap fénye szivárványként tükröződik az ablakomon ami pont a szemembe süt.

Elfordítottam fejem és magamhoz öleltem fehér és vajszínű plüssmacimat. Ő mindig velem volt. Megvigasztalt és még soha nem vesztem össze vele pedig 3 éves korom óta velem van. Nélküle nem tudnék aludni mert tudom, hogy esténként mindig ő véd meg az ágyam alatt rejtőző szörnytől. Pedig csak egy kitömött medve ami össze van varrva. Nincs lelke de itt van és mellettem áll. 

  Gondolataimból apa zökkentett ki. Nagy nehézségekkel nyitotta ki a kopott fa ajtómat amit tele ragasztgattam matricákkal. Egy tálca volt nála telepakolva minden félével. 

- Hoztam neked teát, újságot és dvd-ket ha netán unatkoznál. Ja igen, és ne haragudj de behívtak dolgozni mert az egyik munkatársam fiát kórházba szállították mert elájult iskolába menet - mondta elhúzva száját. 

- Nincs semmi baj. Megleszek, és remélem az a fiú rendbe jön. - mosolyogtam egy aprót rá majd kezembe vettem teám és elkezdtem szürcsölgetni belőle. 

- Átadom az apjának. Tehát... akkor.. most megyek. - jött oda hozzám és homlokon puszilt. 

- Rendben. Szia - intettem neki egyet mikor visszanézett az ajtóból és elmosolyodott. 

Apa mielött még elhagyta volna a házat felordított, hogy elment majd csak az ajtócsapódást halottam. 

Egyedül maradtam és gondoltam visszaalszok egy kicsit, de nem sikerült mert ahogy lehunytam szemem megszólalt a telefonom. Felkaptam készülékem és a zöld gombot megnyomva felvettem. 

- Háló? - szóltam bele elhaló hangon. 

- Hol vagy? 20 percet vártam rád a szekrénynél de nem jöttél. - mondta már-már kiabálva Sasha.
- Apa nem engedett suliba mert belázasodtam. - mondtam nyugodtan.
- Ja, akkor bocsi és gyógyulj meg minél hamarabb.  - halottam hangján, hogy mosolyog.
- Köszi, próbálok. - mosolyodtam el.
- Rendben nem zavarlak, délután átmegyek és elviszem a leckét. Szia - mondta elnevetve a végét.
- Köszi szia - mondtam és letettem. Végre álomra tudtam hajtani fejem.

*csöngetnek*
- Nemár. - tettem fejemre párnám, hogy elnyomjam ezt a szörnyű hangot. Sajnos az illető nagyon akart valami mert nem lépett tovább inkább egyfolytában nyomkodta azt a gombot mely ilyen hangot ad ki. Kikeltem az ágyból és nagy nehezen de lemásztam a földszintre. Lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót. Először mellkasát láttam meg az illetőnek majd feljebb vezettem tekintetem és Justin arcával találtam szembe magam. Furán néztem rá és ő is rám.
- Hoztam a leckét. - törte meg a csendet.
Nem szóltam semmit csak elvettem tőle a papírt.
 - Szia - nyögtem ki majd csuktam volna be az ajtót de visszatólta kezével
- Gondoltam maradok és segítek neked, már ha nincs ellenedre. - mondta és bejött a házba.
- menny el... -  mondtam halkan.
- de szeretnék segíteni - mondta mire én megráztam fejem.
- rendben. Gyógyulj meg. Szia - mondta szomorúan majd lassan kiment a házból és az autója előtt még vissznézett rám és integetni kezdett amin akaratlanul is halványan elmosolyodtam és gyorsan be csuktam az ajtót.

- Halló? - Szólt bele Sasha.
- Miért Justin hozta a leckét?- kérdeztem köszönés nélkül.
- Mert felajánlotta, hogy elhozza neked én meg bele mentem. Neharagudj.  -  mondta mire egy kicsit elmosolyodtam.
- Semmibaj, de legközelebb szólj, hogy véletlenül se nyissam ki az ajtót. - mondtam mosolyogva mire ő felnevetett és elköszöntünk egymástól.

Lassan sötétedni kezdett és apa is hazaért. Beszéltem vele pár szót majd elmentem aludni.

3.Rész

3.Rész

 " - Nem vagyok rossz ember. Csak próbálok más lenni mint a többiek!" 

Olvastam el többször is ezt a mondatot miközben az ágyamon ültem s kezemben fogtam a könyvet.

Lassan felkeltem az ágyból és lementem. Apa megint nem volt itthon így nekem kellet kaját készítenem. Csináltam 2 szendvicset, és az egyiket megettem a másikat meg elraktam. Felvettem tornacipőm, majd kiléptem az ajtón amit bezártam.
Út közben csöndben figyeltem a harmatos fákat, és az éppen munkába induló szülőket. Minden olyan békés és nyugodt volt. Hallottam, hogy jön egy kocsi mögöttem és persze sejtettem melyik, de már nem foglalkoztam vele. Gondoltam csak elhajt majd mellettem, de az a majd nem következett be. Éreztem ahogy mellém ér az autó és lelassít.
Megálltam és lassan ránéztem a járműre minek ablakai sötétítettek voltak így esélyem sem volt meglátni a sofőrt. Sejtelmem sem volt ki lehet az, de már kíváncsian vártam, hogy felbukkanjon az ismeretlen arca mikor megláttam, hogy megy lejjeb az ablak.
A tegnapi fulcapas fiú volt az nagy mosollyal az arcán.
- Szia! Ide jársz a közeli gimibe? - kérdezte mosolyogva. Nem válaszoltam csak félénken bólintottam egyet.
- Akkor gondolom te voltál a tegnapi lány a parkolóban!? - nézett még mindig mosolyogva.
Némaságomat nem tudta megtörni, így megint bólintottam egyet és vártam, hogy békén hagyjon amit sajnos nem tett meg. - Elvigyelek? Ma lesz az első napom ott, és el kéne egy ember aki körbe vezet! Na, benne vagy? - kérdezi.
Én csak megráztam a fejem, mert tudtam, hogy nálam jobb idegenvezetőt is talál.
- Hát rendben, én megpróbáltam. De legalább a nevedet megtudhatom? - kérdezi és én elöző mozdulatokat utánozva megint megráztam fejem és tovább indultam lehajtott fejjel. Hallottam ahogy nagyot sóhajt és a gázra lép.
A suliban gyorsan kivettem a cuccom a szekrényből és mentem a osztályterembe.
Némán gubbasztottam helyemen közben azon reménykedve, hogy az a fiú nem ebbe az osztályba fog jönni, de sajnos reménykedésem elszállt mikor becsöngettek és a tanár az ismeretlen oldalán lépett be. Mivel csak én voltam bent, egyből rám nézett és elmosolyodott. Óvatosan végignéztem rajta, s összeszorított ajkakkal az ablak felé fordítottam fejem és kifelé bámultam.
A fiú leült két padsorral arrébb tőlem, s elővette könyveit. A többiek eközben özönlöttek be a terembe és jól megnézték az új jövevényt. Mindenki leült a helyére kivéve Amber aki nagy vigyorral ült a fiú mellé.
- Amint látjátok új osztálytársatok lett. Ha van kérdésetek hozzá légyszíves a szünetbe kérdezzetek mert ma fontos anyagot veszünk át. Rendben? - mondta a tanár miközben végignézett rajtunk.
- rendben - válaszoltak unottan a többiek.
A tanár elkezdte a tanítást és mindenki nagy "izgalommal" figyelte, hogy miről is beszélhet.
Kicsöngetéskor úgy rohantak ki a többiek mintha zombik kergetnék őket, miközben én még mindig a helyemen ültem. Már a jövevény is lépett volna ki mikor a tanár utána szólt.
- Justin - Szólalt fel hangosan a negyvenes éveiben járó férfi.
- Igen tanár úr? - fordul meg mosolyogva a megszólított.
- Boldogulsz egyedül? Ne kérjek meg senkit, hogy vezessen körbe? - kérdezte.
- Ne..- itt rám nézett és elvigyorodott. - vagyis, jó lenne egy idegenvezető. - nézett vissza a tanárra.
- Rendben, öhm Hannah jó lesz? - mutat rám miközben én rázni kezdem fejem /mint kiderült/ Justinnak, hogy mondjon nemet.
- Tökéletes. - vigyorodik el és felém fordul.
- Hannah gyere ide légyszíves. - hív oda a tanár, s én nagy nehézségekkel küszködve felálltam helyemről és odasétáltam. - Körbevezetnéd Justint?!
- Hát..
- Nem kérdés volt. - szakított félbe Mr. Parks.
- Rendben - motyogtam lehajtott fejjel. Lassan megfordultam és kimentem az osztályból.
- Tehát Hannah. Nagyon szép név. Nem értem miért nem akartad elmondani. - jött mellém Justin. Én csak ránéztem elhúztam szám és mentem tovább.
- Hé Justin, igaz? - Jött Selena hozzánk, vagyis csak Justinhoz a csatlósaival együtt.
- Igen.. te pedig - mosolygott mire a ribi csak nyávogósan felnevetett.
- Selena - fogott Jutinnal kezet. - Mivel új vagy gondoltam körbevezetlek. Mit szólsz hozzá? - Itt sétáltam el tőlük mivel Justin úgyis igent mond és nem marad a nyakamon. A szekrényemnél kivettem a kémia könyvem mire megjelent a fiú.
- Ilyen könnyen nem rázol le. - mondta nevetve. Nem szóltam semmit csak tovább indultam de véletlenül nekimentem egy focistának és elestem.
- Nézz az orrod elé te kurva. - mondta mérgesen és elsétált.
- Sajnálom - motyogtam.
- Segítsek?  - nyújtotta kezét az újonc. Megráztam fejem és felálltam. Mentem tovább de érzetem, hogy Justin nem követ így megfordultam és igazam lett. Még mindig ott állt ahol fel akart segíteni és engem nézett. Vissza sétáltam hozzá lehajtott fejjel.
- Most kémia lesz. Gyere, megmutatom, hol van a terem. - motyogtam és biccentettem fejemmel, hogy kövessen. Elindultunk és a terembe érve ő egyből leült az első helyre és nagy szemekkel figyelte, mikor ülök mellé, de én kicsit megráztam fejem és a leghátsó sorba ült.
Becsöngettek bejött mindenki és elkezdődött az óra.

Órák végén Sashaval váltottam pár szót majd elköszöntünk egymástól és hazafelé indultam. Justin elég jól beilleszkedett, már a ribikre is rákattant és nekik hála nem én fejeztem be az idegenvezetést. Otthon apa várt az ebéddel. Kajáltunk majd megnéztünk egy filmet és mentünk aludni. 

2.Rész

2.Rész

 Valamikor éjjel ébredtem fel. Sötét volt az egész házban de hold fényével, néhány dolgot lehetett látni. A nappali kanapéján feküdtem betakarva, mely arra utalt, hogy apa lusta volt felvinni a szobámba.
Megnéztem telefonom ami hajnali fél négyet mutatott. Felkeltem, kivettem egy szál cigit a pulton heverő dobozból, és kimentem. Leültem hintaágyunkra ami kicsikét nyikorgott de attól még jól bírta. Meggyújtottam cigarettámat, s mélyet szippantottam a káros anyagból. Fehér füst rikított az éjszakában mely számból áradt ki.

Ritkán gyújtok rá, általában akkor szoktam ha ideges vagyok, vagy gondolkozni akarok. Hát most egyik se volt, de nagyon jól esett.
Mélyeket szippantottam bele, míg el nem értem végére. Elnyomtam a hamutálban és csodálni kezdtem a napot ahogy kibújik a horizontvonal mögül.
Jó sokáig időzhettem kint mert meghallottam apa lépteit.
- Hát te? Hogy-hogy ilyen korán? - kérdezi meglepetten majd leült mellém.
- Kényelmetlen a kanapé. - mondtam, s csodáltam tovább a reggeli világot.
- Hát igen. Volt már részem megtapasztalni. - mosolyodott el, mire én is.
- Mi volt a meccs vége? - néztem rá.
- Áhh, kikaptunk. A Real nyert 3 góllal. - legyintett.
- Kár - Haraptam ajkamba.
- Na megyek reggelit csinálni. Mit kér az én egyetlenem? - áll fel és rám néz.
- Gofrit - álltam fel én is. Bementünk a házba, s apa jobbra én balra vettük az irányt. Szobámba mentem, hogy felöltözzek és bepakoljak.
Felkötöttem hajam, majd gyors kiválasztottam egy szettet és felvettem.

 Már csak bepakolnom kellett. Elővettem órarendem és megnéztem miket tegyek be. Sokat nem vacakoltam, bedobáltam a könyveket a táskámba és lementem.
Apa még csinálta rendelésem, de néhány már kész volt amiből elvettem egyet. Csendben töltöttük el ezeket a kis pillanatokat míg apa meg nem törte.
- Mond csak. Nincs kedved az egyik barátnőddel plázába menni? Adok pénzt amennyi csak kell. - mosolygott rám.
- Apa! Jól tudod, hogy utálom a plázát, és az olyan helyeket ahol sok ember van. Na, meg kivel mennék el? - néztem kezem mondandóm alatt.
- Ugyan már. Rengeteg barátnőd van, és ideje lenne egy kicsit kimozdulnod. - nyaggat tovább.
- Egy barátnőm van, és ő is utálja a plázát. - nézek fel rá.
- Akkor beszervezem neked a munkatársam lányát. - vigyorodik el, s elém teszi a sok gofrit.
- Nem kell, kösz. - mondom ötletére.
- Na, léci. - néz rám bociszemekkel.
- Mennem kell. Szia apa. - állok fel és kifelé indulok.
- Akkor ez egy igen? - kiabál utánam.
- Nem! - ordítom vissza és kilépek a házból.
Szokásos tempómba indulok az iskolába, és minden harmadik lépésemnél hátra fordultam nem-e jön megint az a szemétláda. Már majdnem ott voltam annál a saroknál ahol lefordult tegnap mikor hallottam egy autót jönni magam mögött. Hátranéztem és a fehér szuper autó jött. Vadi újan nézett ki, sehol semmi a tegnapi sárpacámból amivel meg ajándékoztam.
Hitetlenkedve néztem ahogy elhajt mellettem.
Az iskola kapujánál Shasa telefonált valakivel. Oda mentem hozzá, ő meg gyorsan elköszönt attól az emberkétől és letette.
- Szia, kivel beszéltél? - kérdeztem.
- Szia, öhm csak a bátyámmal. Miért? - kérdezi mosolyogva.
- Csak azért mert olyan hamar letetted. - mentem be a kapun.
- Igen mert már kezdett idegesíteni. - nevetett fel amivel követtem.
- Engem meg apa idegelt ki reggel. - nevettem.
- Mivel? - kérdezi miközben beenged az ajtón.
- Rá akar venni, hogy mennyek el a plázába vásárolni. - mosolyogtam.
- Te     és     a    Pláza? - kérdezi nevetve.
- Ugye? Én is így álltam hozzá, de végül feladta. - mosolyogtam és szekrényünkbe bepakoltunk, mivel "szomszédok" vagyunk. Volt még 5 perc az órák kezdéséig, így elköszöntünk egymástól és én indultam a kémia terembe, ahol most biológiázni fogunk. Becsöngettek és az osztálytársak is mind bejöttek, ahogy a tanár is.
Az állatok belsőszerveit ismételtük át egész órán mivel nemsokára témazárót írunk belőle. Kicsöngetéskor,  diákok meg sem várták, hogy a tanár befejezze mondandóját özönlöttek ki. Megvártam míg mind kimegy, hogy ne kelljen ott nyomorognom velük az ajtóba. Mikor mind kiment összeszedtem cuccaim és kifelé tartottam.
A folyosón a többiek nem is foglalkoztak másokkal lökdösték egymást, hogy elférjenek. A szekrényemet gyorsan kinyitottam és kivettem a következő órám könyvét ami matek volt s egyből a teremhez indultam, kisebb nagyobb sikerrel. A teremben én voltam az első. Olyan békés és nyugodt volt egy iskolai teremhez képest. Leültem helyemre és kifelé bámultam az ablakon.
Megint megszólalt az a bizonyos csengő és újra kezdődött a kínzás.
Utolsó óra végén kifelé tartottam Sashaval.
- Ajh, nagyon elfáradtam. - mondta nyávogósan.
- Kitartás. Haza mész és lefekszel. - mondtam.
- Hát az biztos - mosolyog rám.
- Nézd, ott van anyukád. - mutatok egy piros színű Opelre melyben Sasha anya mosolyog és integet.
- Anyaaaaa- rohan oda mint egy 5 éves.
- Sziasztok! Szabim van, így gondoltam értetek jövök. - mosolyog ránk mikor oda értünk hozzá.
- Köszönöm Mrs. Blonsky de én inkább gyalogolok. - mosolyodok el.
- Rendben. - mondja.
- Akkor szia Hannah! Skypon legyél! - Ölel meg, ahogy én is őt majd elhajtanak az autóval.
Gondoltam megint levágom az utat a parkolón keresztül  így átdobtam táskám és már másztam is. Pont a kerítés tetején voltam mikor szólt valaki.
- Hé te, gyere le. - jön egy tanár a kerítéshez. Gyorsan leugrottam a parkoló oldalán és futni kezdtem.
- Ezt még nem fejeztük ám be kisasszony. - kiabál mérgesen utánam.
Nem foglalkoztam vele, mikor már kellő távolságba voltam lelassítottam. Alig voltam pár méterre a kijárattól mikor nevetést hallottam. Megálltam és körbenéztem. Két fiú volt akik jókat nevettek valamin. Nagyon gazdagok lehettek mivel mind a kettejük nyakában volt vagy három aranynyaklánc. Az egyik felzselézett hajú melyen egy fehér és fekete fulcap ékeskedett, barna szemek és szélesen nagy vigyor. A másik ugyanúgy felzselézett haj csak zöld szem.
Vagy 5 percig nézhettem őket mikor éreztem, hogy valami mászik a kezemen. Oda kaptam fejem és láttam, hogy egy kis hangya volt amit azon nyomban le is pöcköltem magamról. Fejem visszafordítottam a fiúk felé mikor észrevettem, hogy a fulcapos gyerek engem figyel. Gyorsan elkaptam fejem és mentem tovább a kapu felé.
Otthon apa nem volt otthon mert délutános ezért kb hajnalba fog hazaérni így nekem kellett kaját csinálnom. Valami könnyűre gondoltam mint például a sajtos tésztára. Hozzá is kezdtem és büszke voltam magamra mert nagyon finomat csináltam, mintha annyira nehéz lenne megcsinálni.
Miután ettem, felmentem a szobámba, Skypoltam egy kicsit Sashaval és vagy 9 körül lefeküdtem aludni.

1. Rész

1.Rész 

  Órám mint mindig percre pontosan kezdett el csörögni fülembe, hogy keljek mert iskola. Felkeltem meleget adó ágyamból és mamuszomba léptem. Gondoltam ma sem okozok csalódást másoknak, elővettem valami sötét színű összeállítást és felvettem.:

Le gyalogoltam a földszintre ahol apa tv-zett. 

- Jó reggelt. - mondtam és levágódtam mellé. 

- Neked is. - mosolyog rám majd tekintetét vissza vezette a tv-re.

- Csináltál kaját? - kérdeztem.

- igen, a pulton van - válaszolt úgy, hogy rám se nézett. Megforgattam szemem és indultam a konyhába. Gyorsan megettem reggelim, és táskámat hátamra kaptam. 

- Mentem apu. - ordítottam és meg se vártam válaszát kiléptem a házból.  

Gyalog vágtam neki az iskolába vezető úthoz. Nem a leggyorsabb, és nem is a leglassabb tempómba mentem a járdán. 

Az utakon kisebb nagyon víztócsák voltak, és mivel annyira mázlista vagyok egy fehér hiperszuper autó belement az egyikbe és az egész gödör tartalma rám fröccsent. 

- Rohadj meg - kiabáltam a kocsi után, de az mit sem törődve velem a következő utcába lefordult. - Ó a francba. - Szitkozódtam miközben vizes és sáros ruhámat néztem. Visszafordulni már nem volt időm, azért úgy ahogy voltam mehettem tovább. 

Az iskolában mint mindig mindenki engem nézett. Szekrényemnél már Sasha várt nagy vigyorral amin nekem is elkellet mosolyognom. 

- Na mizu csajszi? Ma este pizsiparti nálam? - kérdezi szemöldökét húzogatva. 

- Szívesen mennék, de apával már megbeszéltem, hogy együtt nézzük a Real & Barca meccset. Ne haragudj. - vágtam fancsali képet.

- Semmi gond, ápropó mit történt a ruháddal? - néz végig rajtam. 

- Egy seggfej belement egy víztócsába én meg ott voltam - húztam el szám. 

- Mekkora egy szemét lehet. Na de mindegy megyek mert elkések matekról. Puszi, és ne szomorkodj.- mondja és és integetve elmegy. 

Szekrényemhez siettem ahova betettem bőrdzsekimet, majd indultam az osztályterembe. Beérve elfoglaltam VIP helyem mely az utolsó sor utolsó padjába szól. Elővettem biológia könyvem és máris becsöngettek. A tanár megint késett ahogy általában. Úgy az óra felénél megérkezett Amber a ribancok egyike. Hála égnek a másik kettő csak évfolyam társ. 

- Amber, köszönöm, hogy befáradtál. Órák után büntetés. - mondta a tanár szigorúan. 

- De nemár tanár úr. Nekem Jake-hez kell mennem délután. - nyavalygott. 

- Nem érdekel, és most ülj le és maradj csöndben. - válaszolt a tanár. Majdnem elnevettem magam amit Amber is észrevett. 

- Mit nevetsz te emos ribanc? - kérdezi végignézve rajtam. Nem válaszoltam mivel "okos enged, szamár szenved" és mivel tudom, hogy nem vagyok szamár így hagytam az egészet. Ennél durvább szavakat is kaptam már életemben, ezért nem fogok bedepizni.

Óráknak is vége lett és gondoltam benézek a könyvtárba, hogy kivegyek egy újabb könyvet amit elolvashatok. Oda fele menet láttam a ribancokat tanyázni a szekrényeknél. Próbáltam elsunnyogni mellettük, de észrevettek. 

- Nem, nem, nem. Ilyen könnyen nem mehetsz itt el. Fizetni is kell érte. - jött oda hozzám Selena. 

- Kopj le. - mentem volna tovább de erősen megragadta kezem. 

- Bocs, de nem kopok. Na, pakold ki a pénzed. - mondja mérgesen. 

- Legközelebb a szádat rúzsozd ki, ne a fogad. - hazudtam neki. 

- Micsoda? - enged el nyávogva és elővesz egy kis tükröt. Nem vacakoltam egyből elfutottam tőlük. Valamit kiabáltak utánam de azt már nem halottam. 

A könyvtárban kerestem valami érdekes könyvet, amit meg is találtam. A címe Fallen Angel. Izgalmasnak ígérkezett, így nem is mentem haza, leültem a földre és máris olvasni kezdtem a könyvespolcok között. 

- Hannah drágám, most már menj haza. Be kell zárnom a könyvtárat. - riaszt fel Erin az olvasásból. 

- Rendben. - mondtam és betettem a könyvet a táskámba és ki igyekeztem. A suliból kiérve vettem észre, hogy az ég narancssárgán pompázik tehát fél 6 fele járhatott. Gondoltam levágom az utat a parkolón keresztül, ám egy kerítés utamat állta. Nagyon nem zavart, inkább átdobtam a táskám a túloldalra, majd átmásztam. Cikáztam a kocsik között melyeket jól ismertem, ám viszont az egyik ismeretlen volt. Közelebb mentem hozzá és elfancsalodva ismertem fel az autót. Az volt melyik reggel rám fröcskölte a vizet.

Körbenéztem, hátha nincs itt senki, és nem is volt. Ha már annyira kedves vagyok ezért bosszút állok. Fogtam egy marék sarat, melyet egy pocsolyából szereztem és rádobtam a hófehér kocsira. 

- Ezt neked te szemétláda - nevettem el magam.Tudom sokan mondják, hogy a bosszú nem megoldás, de szerintem meg igen. Nagyon is megoldás és rohadt jó érzés. 

Még egyszer körbenéztem, hogy biztos legyek abban senki nem látott meg. Egy lelket se láttam de, hogy ne kapjanak el így el kellett futnom. Pedig kíváncsi lettem volna a tulajdonos fejére mikor meglátja

Otthon lihegve estem be az ajtón. 

- Hát veled meg mi van? - kérdezi apa lefelé jövet a lépcsőn. 

- Semmi - legyintek. 

- Rendben. Vidd fel a táskád és gyere le. Tíz perc múlva kezdődik a meccs. - adta ki a parancsot. Nem szóltam semmit, csak felmentem és gyorsan átöltöztem. Lent apa már egy nagy tál popcornal várt. 

- Végre. - mondta és bekapcsolta a tv-t. Leültünk a kanapéra és úgy kezdtük nézni. Valamikor a meccs közepén bealudtam.  

Prológus

                                                       Prológus

   Tökéletesség? Ugyan már, maga a szó egy nagy hülyeség. Bár elgondolkodtató, hogy mégis mi lehet oly felemelkedő mit ez a szó illet?! Ruha? Ékszer? Szerintem semmire nem illik, mégis sokszor mondjuk olyan dolgokra, melyek nem érdemlik meg ezt a jelzőt.

    Hannah Cambell vagyok, egy tökéletlen lány. Különleges stílusommal taszítom magam körül az embereket. Nem ismernek mégis elítélnek, és szörnyű pletykákat terjesztenek a hátam mögött. Ez az egész már 14 éves korom óta megy így egyfolytában. Persze azóta megszoktam, de ez miatt kialakult bennem egy érzés mely késztet arra, hogy kerüljem és megvessem az embereket, mert tudom bízni bennük aligha lehet.
Szüleim elváltak és én apámhoz kerültem. Nincsen luxusvillánk, se egy Bugatti veyronunk a garázsba, de azok nélkül is elég jól elvagyunk.
Van egy barátnőm Sasha Blonsky. Nem a legvékonyabb lány az iskolában, de aranyból van a szíve, és sajnos velem együtt ő is számkivetett.
Nagyjából ennyi az életem, nem egy nagy cucc de csak ki alakul majd valahogy.!