2.Rész

2.Rész

 Valamikor éjjel ébredtem fel. Sötét volt az egész házban de hold fényével, néhány dolgot lehetett látni. A nappali kanapéján feküdtem betakarva, mely arra utalt, hogy apa lusta volt felvinni a szobámba.
Megnéztem telefonom ami hajnali fél négyet mutatott. Felkeltem, kivettem egy szál cigit a pulton heverő dobozból, és kimentem. Leültem hintaágyunkra ami kicsikét nyikorgott de attól még jól bírta. Meggyújtottam cigarettámat, s mélyet szippantottam a káros anyagból. Fehér füst rikított az éjszakában mely számból áradt ki.

Ritkán gyújtok rá, általában akkor szoktam ha ideges vagyok, vagy gondolkozni akarok. Hát most egyik se volt, de nagyon jól esett.
Mélyeket szippantottam bele, míg el nem értem végére. Elnyomtam a hamutálban és csodálni kezdtem a napot ahogy kibújik a horizontvonal mögül.
Jó sokáig időzhettem kint mert meghallottam apa lépteit.
- Hát te? Hogy-hogy ilyen korán? - kérdezi meglepetten majd leült mellém.
- Kényelmetlen a kanapé. - mondtam, s csodáltam tovább a reggeli világot.
- Hát igen. Volt már részem megtapasztalni. - mosolyodott el, mire én is.
- Mi volt a meccs vége? - néztem rá.
- Áhh, kikaptunk. A Real nyert 3 góllal. - legyintett.
- Kár - Haraptam ajkamba.
- Na megyek reggelit csinálni. Mit kér az én egyetlenem? - áll fel és rám néz.
- Gofrit - álltam fel én is. Bementünk a házba, s apa jobbra én balra vettük az irányt. Szobámba mentem, hogy felöltözzek és bepakoljak.
Felkötöttem hajam, majd gyors kiválasztottam egy szettet és felvettem.

 Már csak bepakolnom kellett. Elővettem órarendem és megnéztem miket tegyek be. Sokat nem vacakoltam, bedobáltam a könyveket a táskámba és lementem.
Apa még csinálta rendelésem, de néhány már kész volt amiből elvettem egyet. Csendben töltöttük el ezeket a kis pillanatokat míg apa meg nem törte.
- Mond csak. Nincs kedved az egyik barátnőddel plázába menni? Adok pénzt amennyi csak kell. - mosolygott rám.
- Apa! Jól tudod, hogy utálom a plázát, és az olyan helyeket ahol sok ember van. Na, meg kivel mennék el? - néztem kezem mondandóm alatt.
- Ugyan már. Rengeteg barátnőd van, és ideje lenne egy kicsit kimozdulnod. - nyaggat tovább.
- Egy barátnőm van, és ő is utálja a plázát. - nézek fel rá.
- Akkor beszervezem neked a munkatársam lányát. - vigyorodik el, s elém teszi a sok gofrit.
- Nem kell, kösz. - mondom ötletére.
- Na, léci. - néz rám bociszemekkel.
- Mennem kell. Szia apa. - állok fel és kifelé indulok.
- Akkor ez egy igen? - kiabál utánam.
- Nem! - ordítom vissza és kilépek a házból.
Szokásos tempómba indulok az iskolába, és minden harmadik lépésemnél hátra fordultam nem-e jön megint az a szemétláda. Már majdnem ott voltam annál a saroknál ahol lefordult tegnap mikor hallottam egy autót jönni magam mögött. Hátranéztem és a fehér szuper autó jött. Vadi újan nézett ki, sehol semmi a tegnapi sárpacámból amivel meg ajándékoztam.
Hitetlenkedve néztem ahogy elhajt mellettem.
Az iskola kapujánál Shasa telefonált valakivel. Oda mentem hozzá, ő meg gyorsan elköszönt attól az emberkétől és letette.
- Szia, kivel beszéltél? - kérdeztem.
- Szia, öhm csak a bátyámmal. Miért? - kérdezi mosolyogva.
- Csak azért mert olyan hamar letetted. - mentem be a kapun.
- Igen mert már kezdett idegesíteni. - nevetett fel amivel követtem.
- Engem meg apa idegelt ki reggel. - nevettem.
- Mivel? - kérdezi miközben beenged az ajtón.
- Rá akar venni, hogy mennyek el a plázába vásárolni. - mosolyogtam.
- Te     és     a    Pláza? - kérdezi nevetve.
- Ugye? Én is így álltam hozzá, de végül feladta. - mosolyogtam és szekrényünkbe bepakoltunk, mivel "szomszédok" vagyunk. Volt még 5 perc az órák kezdéséig, így elköszöntünk egymástól és én indultam a kémia terembe, ahol most biológiázni fogunk. Becsöngettek és az osztálytársak is mind bejöttek, ahogy a tanár is.
Az állatok belsőszerveit ismételtük át egész órán mivel nemsokára témazárót írunk belőle. Kicsöngetéskor,  diákok meg sem várták, hogy a tanár befejezze mondandóját özönlöttek ki. Megvártam míg mind kimegy, hogy ne kelljen ott nyomorognom velük az ajtóba. Mikor mind kiment összeszedtem cuccaim és kifelé tartottam.
A folyosón a többiek nem is foglalkoztak másokkal lökdösték egymást, hogy elférjenek. A szekrényemet gyorsan kinyitottam és kivettem a következő órám könyvét ami matek volt s egyből a teremhez indultam, kisebb nagyobb sikerrel. A teremben én voltam az első. Olyan békés és nyugodt volt egy iskolai teremhez képest. Leültem helyemre és kifelé bámultam az ablakon.
Megint megszólalt az a bizonyos csengő és újra kezdődött a kínzás.
Utolsó óra végén kifelé tartottam Sashaval.
- Ajh, nagyon elfáradtam. - mondta nyávogósan.
- Kitartás. Haza mész és lefekszel. - mondtam.
- Hát az biztos - mosolyog rám.
- Nézd, ott van anyukád. - mutatok egy piros színű Opelre melyben Sasha anya mosolyog és integet.
- Anyaaaaa- rohan oda mint egy 5 éves.
- Sziasztok! Szabim van, így gondoltam értetek jövök. - mosolyog ránk mikor oda értünk hozzá.
- Köszönöm Mrs. Blonsky de én inkább gyalogolok. - mosolyodok el.
- Rendben. - mondja.
- Akkor szia Hannah! Skypon legyél! - Ölel meg, ahogy én is őt majd elhajtanak az autóval.
Gondoltam megint levágom az utat a parkolón keresztül  így átdobtam táskám és már másztam is. Pont a kerítés tetején voltam mikor szólt valaki.
- Hé te, gyere le. - jön egy tanár a kerítéshez. Gyorsan leugrottam a parkoló oldalán és futni kezdtem.
- Ezt még nem fejeztük ám be kisasszony. - kiabál mérgesen utánam.
Nem foglalkoztam vele, mikor már kellő távolságba voltam lelassítottam. Alig voltam pár méterre a kijárattól mikor nevetést hallottam. Megálltam és körbenéztem. Két fiú volt akik jókat nevettek valamin. Nagyon gazdagok lehettek mivel mind a kettejük nyakában volt vagy három aranynyaklánc. Az egyik felzselézett hajú melyen egy fehér és fekete fulcap ékeskedett, barna szemek és szélesen nagy vigyor. A másik ugyanúgy felzselézett haj csak zöld szem.
Vagy 5 percig nézhettem őket mikor éreztem, hogy valami mászik a kezemen. Oda kaptam fejem és láttam, hogy egy kis hangya volt amit azon nyomban le is pöcköltem magamról. Fejem visszafordítottam a fiúk felé mikor észrevettem, hogy a fulcapos gyerek engem figyel. Gyorsan elkaptam fejem és mentem tovább a kapu felé.
Otthon apa nem volt otthon mert délutános ezért kb hajnalba fog hazaérni így nekem kellett kaját csinálnom. Valami könnyűre gondoltam mint például a sajtos tésztára. Hozzá is kezdtem és büszke voltam magamra mert nagyon finomat csináltam, mintha annyira nehéz lenne megcsinálni.
Miután ettem, felmentem a szobámba, Skypoltam egy kicsit Sashaval és vagy 9 körül lefeküdtem aludni.