1. Rész

1.Rész 

  Órám mint mindig percre pontosan kezdett el csörögni fülembe, hogy keljek mert iskola. Felkeltem meleget adó ágyamból és mamuszomba léptem. Gondoltam ma sem okozok csalódást másoknak, elővettem valami sötét színű összeállítást és felvettem.:

Le gyalogoltam a földszintre ahol apa tv-zett. 

- Jó reggelt. - mondtam és levágódtam mellé. 

- Neked is. - mosolyog rám majd tekintetét vissza vezette a tv-re.

- Csináltál kaját? - kérdeztem.

- igen, a pulton van - válaszolt úgy, hogy rám se nézett. Megforgattam szemem és indultam a konyhába. Gyorsan megettem reggelim, és táskámat hátamra kaptam. 

- Mentem apu. - ordítottam és meg se vártam válaszát kiléptem a házból.  

Gyalog vágtam neki az iskolába vezető úthoz. Nem a leggyorsabb, és nem is a leglassabb tempómba mentem a járdán. 

Az utakon kisebb nagyon víztócsák voltak, és mivel annyira mázlista vagyok egy fehér hiperszuper autó belement az egyikbe és az egész gödör tartalma rám fröccsent. 

- Rohadj meg - kiabáltam a kocsi után, de az mit sem törődve velem a következő utcába lefordult. - Ó a francba. - Szitkozódtam miközben vizes és sáros ruhámat néztem. Visszafordulni már nem volt időm, azért úgy ahogy voltam mehettem tovább. 

Az iskolában mint mindig mindenki engem nézett. Szekrényemnél már Sasha várt nagy vigyorral amin nekem is elkellet mosolyognom. 

- Na mizu csajszi? Ma este pizsiparti nálam? - kérdezi szemöldökét húzogatva. 

- Szívesen mennék, de apával már megbeszéltem, hogy együtt nézzük a Real & Barca meccset. Ne haragudj. - vágtam fancsali képet.

- Semmi gond, ápropó mit történt a ruháddal? - néz végig rajtam. 

- Egy seggfej belement egy víztócsába én meg ott voltam - húztam el szám. 

- Mekkora egy szemét lehet. Na de mindegy megyek mert elkések matekról. Puszi, és ne szomorkodj.- mondja és és integetve elmegy. 

Szekrényemhez siettem ahova betettem bőrdzsekimet, majd indultam az osztályterembe. Beérve elfoglaltam VIP helyem mely az utolsó sor utolsó padjába szól. Elővettem biológia könyvem és máris becsöngettek. A tanár megint késett ahogy általában. Úgy az óra felénél megérkezett Amber a ribancok egyike. Hála égnek a másik kettő csak évfolyam társ. 

- Amber, köszönöm, hogy befáradtál. Órák után büntetés. - mondta a tanár szigorúan. 

- De nemár tanár úr. Nekem Jake-hez kell mennem délután. - nyavalygott. 

- Nem érdekel, és most ülj le és maradj csöndben. - válaszolt a tanár. Majdnem elnevettem magam amit Amber is észrevett. 

- Mit nevetsz te emos ribanc? - kérdezi végignézve rajtam. Nem válaszoltam mivel "okos enged, szamár szenved" és mivel tudom, hogy nem vagyok szamár így hagytam az egészet. Ennél durvább szavakat is kaptam már életemben, ezért nem fogok bedepizni.

Óráknak is vége lett és gondoltam benézek a könyvtárba, hogy kivegyek egy újabb könyvet amit elolvashatok. Oda fele menet láttam a ribancokat tanyázni a szekrényeknél. Próbáltam elsunnyogni mellettük, de észrevettek. 

- Nem, nem, nem. Ilyen könnyen nem mehetsz itt el. Fizetni is kell érte. - jött oda hozzám Selena. 

- Kopj le. - mentem volna tovább de erősen megragadta kezem. 

- Bocs, de nem kopok. Na, pakold ki a pénzed. - mondja mérgesen. 

- Legközelebb a szádat rúzsozd ki, ne a fogad. - hazudtam neki. 

- Micsoda? - enged el nyávogva és elővesz egy kis tükröt. Nem vacakoltam egyből elfutottam tőlük. Valamit kiabáltak utánam de azt már nem halottam. 

A könyvtárban kerestem valami érdekes könyvet, amit meg is találtam. A címe Fallen Angel. Izgalmasnak ígérkezett, így nem is mentem haza, leültem a földre és máris olvasni kezdtem a könyvespolcok között. 

- Hannah drágám, most már menj haza. Be kell zárnom a könyvtárat. - riaszt fel Erin az olvasásból. 

- Rendben. - mondtam és betettem a könyvet a táskámba és ki igyekeztem. A suliból kiérve vettem észre, hogy az ég narancssárgán pompázik tehát fél 6 fele járhatott. Gondoltam levágom az utat a parkolón keresztül, ám egy kerítés utamat állta. Nagyon nem zavart, inkább átdobtam a táskám a túloldalra, majd átmásztam. Cikáztam a kocsik között melyeket jól ismertem, ám viszont az egyik ismeretlen volt. Közelebb mentem hozzá és elfancsalodva ismertem fel az autót. Az volt melyik reggel rám fröcskölte a vizet.

Körbenéztem, hátha nincs itt senki, és nem is volt. Ha már annyira kedves vagyok ezért bosszút állok. Fogtam egy marék sarat, melyet egy pocsolyából szereztem és rádobtam a hófehér kocsira. 

- Ezt neked te szemétláda - nevettem el magam.Tudom sokan mondják, hogy a bosszú nem megoldás, de szerintem meg igen. Nagyon is megoldás és rohadt jó érzés. 

Még egyszer körbenéztem, hogy biztos legyek abban senki nem látott meg. Egy lelket se láttam de, hogy ne kapjanak el így el kellett futnom. Pedig kíváncsi lettem volna a tulajdonos fejére mikor meglátja

Otthon lihegve estem be az ajtón. 

- Hát veled meg mi van? - kérdezi apa lefelé jövet a lépcsőn. 

- Semmi - legyintek. 

- Rendben. Vidd fel a táskád és gyere le. Tíz perc múlva kezdődik a meccs. - adta ki a parancsot. Nem szóltam semmit, csak felmentem és gyorsan átöltöztem. Lent apa már egy nagy tál popcornal várt. 

- Végre. - mondta és bekapcsolta a tv-t. Leültünk a kanapéra és úgy kezdtük nézni. Valamikor a meccs közepén bealudtam.